A laktát, mint jellemző
Mi a laktát?
A tejsav (CH3 CHOHCO2 H) (amit később láthatunk, nem a laktát) a szervezetben mindig folyamatosan termelődő magas energiaértékű organikus sav, aminek mennyisége a terhelés hatására (az anaerob glikolízis előtérbe kerülésével) egyre növekszik. A tejsav konkrétan nem jelenik meg a vérben, mivel az a termelődés után egyből lebomlik, egy hidrogén iont (H+) veszítve kerül a véráramba mint Laktát és nem mint tejsav (Lactic acid). A laktát tehát egy az energiaszolgáltatási folyamatokban keletkező melléktermék, amit a szervezet újrahasznosít. Bizonyos szöveteink elégetik (agy, szívizom, más izmok), vagy a májban cukorrá, glikogénné alakul.
Az a hidrogén ion ami viszont keletkezik minden egyes laktátmolekulával az, ami számunkra a "savasodást" a fáradást jelenti és gátol egy bizonyos intenzitás hosszú időn keresztül tartásában. Ez a hidrogénion pufferelési folyamatok által idővel kikerül az energiatermelési körből (CO2, víz), de mint írtam ennek sebessége korlátozott. A hidrogén ionon kívül más folyamatok is akadályozzák a komoly munkavégzést hosszútávon, mint pl. az inorganikus foszfát felhalmozódás az izomzatban, vagy a sejteken belül a kálium koncentrációjának jelentős esése.
Miért mérjük?
A laktát szint függ a laktát termelés sebességétől és a lebontás gyorsaságától. Amennyi laktátot mérünk a vérben (mMol) annyira nagy a hidrogén ion koncentráció a szervezetben (többnyire). Tehát egyrészt megnézhetjük milyen un. laktáttoleranciára képes a szervezet. Ez ugyanis fejleszthető és érdemes is fejleszteni főleg az anaerob helyzeteket is tartalmazó sportoknál. Ezenkívül talán még fontosabb, hogy mennyisége bizonyos intenzitás fölött felhalmozódása erősen növekedni kezd, mert a szervezet nem képes olyan ütemben lebontani, mint amilyen ütemben keletkezik. Ezt a töréspontot nevezzük laktát küszöbnek (LT). Ez egyénenként változó munkavégzés erősségnél, pulzusnál és pulzusszázaléknál, stb. következik be. Általában 4 mMol körüli értéknél van, de nagy egyéni eltérések lehetnek, tehát ez sem egy fix érték.
Laktát küszöb:
Bár a legelterjedtebb és egyik legjobb edzéseszköz a pulzusmérőnk, simán a pulzust mérve, csak általános formulákat alkalmazva, csak körülbelül tudjuk meghatározni ezt a komoly edzésekhez elengedhetetlen mutatót az LT-t. Egy teljesen kezdőnél 75-80% pulzustartományban van, egy elit versenyzőnél sokszor 90% feletti ez a töréspont. Ahhoz, hogy a megfelelő tartományban terheljük magunkat, és ezzel ideális edzéseket végezhessünk, meg szoktuk határozni mindenki egyéni küszöbértékét.
Vigyázat, ez nem egy állandó érték! Edzéshatásra, korral, tápláltsággal, sportformával eltérések mutatkoznak. Ezért van az, hogy profi sportolók akár havonta is ellenőrzik a töréspontjuk helyét és úgy általában a laktátrendszer működését. Hobbi sportolóknál, komoly terveket szövögetve is legalább két mérést javasolnak évente, egyet az alapozás kezdete után pár héttel, a másodikat a versenyidőszak elején.
Hogy mérjük?
A megfelelő teszthez ajánlott fokozatosan, egyenletesen emelkedő lépcsőket alkalmazva mérni. A legmegfelelőbb a Watt érték egyénre szabott emelése a protokollban, de egyszerűsített tesztnél a pulzusérték egyenletes emelését is alkalmazhatjuk. Legalább 5-6 lépcsőt érdemes végigmenni ahhoz, hogy értékelhető eredményeket kapjunk. Minden lépcső végén mért laktátértékek összevetésével, a watt és a pulzusgörbe további tanulmányozásával pontos képet kapunk az atléta pillanatnyi állapotáról, hiányosságairól, a fejlődéséhez vezető úthoz javaslatokat tehetünk.
Egy teszt általában 30perc - 1 óra időtartamú, az alkalmazott protokoll a versenyző képességeinek, versenyszámának és a vizsgálandó paraméterek függvénye. Kialakítása tapasztalatot és szaktudást igénylő feladat. A laktátszint mérése 1 csepp ujjbegyből vett kapilláris vérből történik steril körülmények között, minden lépcső végén. A kapott értékeket számítógép elemzi.