A termék a kosárba került.
Új jelszó kérése

miert-erdemes

Ne maradj le!

Miért maradsz le!

Fizetési megoldások
TOP termékek
Facebook
Partnereink

DPD futár

RunCard

Csatlakozz, nálunk 15% kedvezményre jogosít!

Tanúsítvány
Hírlevél
Összehasonlítás
Tanúsítvány
SSL Certificate
Szavazás
Nincs nyitott szavazás!
Látogatók
0
3
4
8
8
5
7

A vegán táplálkozásról

 

Gondolatok a táplálkozási (tév)eszmékről

"Egy vegán triatlonista gondolatai a felkészülésről".


Tóth Viktor írása  

„……A kitűzött sportteljesítmény elérése mellett, a másik tervem az volt, hogy mindezt vegánként érem el. Fontos volt, hogy azon kívül, hogy semmilyen állati eredetű ételt ne egyek, minden egyéb szinten is megpróbáljak a lehető legtermészetesebb forrásokból hozzájutni a kellő mennyiségű vitaminhoz, ásványi anyaghoz és rosthoz. Mivel sokat sportoltam, ezekre különösen oda kellett figyelnem. Tudnom kellett, hogy miben mennyi energia van, mennyi fehérje, zsír, aminosavak, illetve a testemet működtető összes létfontosságú anyag. A keleti harcművészetekkel kapcsolatban szembesülnöm kellett azzal a furcsa ténnyel, hogy a legnagyobb mesterek többnyire vegetáriusok. Keveset esznek: egy nap egyszer egy kis rizst egy kevés zöldséggel, többnyire nyersen. Ez volt az oka annak, hogy, évekkel később, - már komoly sportolási szándékkal - sem ijedtem meg attól, hogy esetleg nem lesz elég energiám a versenyeken, hiszen, ha valakikről elmondható, hogy kitartóak, erősek és robbanékonyak, azok a Kung-fu mesterei. Így aztán nem lepett meg, amikor megtudtam, hogy milyen sok híres ember élt vegán életmódot.

Ízelítőül pár adat: A vegetáriánus Biciklizők klubja Angliában 40%-nál is több nemzetközi kerékpárrekordot döntött. Európában a vegetárius biciklizők magasabb győzelmi arányt érnek el, mint húsevő társaik. Murray Rose az olimpiai játékok legifjabb háromszoros aranyérmese volt, szintén vegán. Gyorsabban úszta át a csatornát, mint bárki a történelem során - 6 óra 20 perc alatt. De Johnny Weismüller, akit sokan ismernek szintén vegetárius volt és 56 világrekordot mondhat magáénak. Ezek alapján megállapítottam, hogy az a gondolat, miszerint a vegetárius táplálkozás, gyenge, sápadt, beteg külsőt eredményez, bár igen elterjedt eszme, de TÉVESZME.

Első hallásra ez szörnyen hangzik, hiszen a folyamatos odafigyelés és állandó ellenőrzés látszólag rengeteg időt és energiát igényel. Átgondolva azonban a tényt, hogy mennyi időt tölt egy-egy ember azzal, hogy a hifi berendezések káoszából kiválogassa a neki leginkább tetszőt, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy talán lényegesen fontosabb egy hifi berendezésnél, vagy egy autónál a táplálék, amivel az egész létünket tartjuk fenn. Megéri tehát a fáradtságot. Azon kívül ezt nem kell sokszor megtenni, hiszen miután egy ételt egyszer ellenőriztünk, onnantól tudjuk, hogy vehetjük vagy nem. Szerencsére ebben partnerre is találtam a BIOPONT Kft.-ben, akik pontosan azokat a termékeket forgalmazzák, amiket én használok - és így tesztelek is versenykörülmények között.

Egyre több ember érdeklődik a vegetáriánus életforma iránt, és sokan felvetik a kérdést, vajon lehet e magas szinten, eredményesen sportolni, ha nem eszünk húst, és húskészítményeket, illetve ha teljesen lemondunk a tejről és tejtermékekről, tojásról és halról. Természetesen, mint mindenben, itt is vannak fokozatok.

Amikor nyolc évvel ezelőtt feleségemmel lemondtunk a húsról, mi is megettük a húsleves levét, a halat, a tojást és a tejtermékeket. Szépen fokozatosan, egy-két év alatt jutottunk el oda, hogy minden állati eredetű élelmiszert mellőztünk a táplálkozásunkból. Ma Magyarországon még kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Ki megszokásból utasítja el, ki a húsért való rajongásból, ki pedig attól való félelmében, hogy ez esetben éhen halna.

Milyen megfontolások alapján döntöttem így?

1.                Az eszkimók javarészt húson és zsíron élnek, átlagéletkoruk 27 és fél év. A kirgizek - Kelet-Oroszország nomád törzse, többségében húst fogyasztanak, korán szülnek és korán halnak - ritka ha valaki megéri a 40. életévét.

2.                Antropológusok regisztrálták a kitűnő egészséggel és állóképességgel rendelkező hosszú életet élő emberek csoportjait, mint Pakisztánban a Hunzák, vagy Mexikóban az Otomi törzs. Náluk nem szokatlan a 110 éves kor, sőt még az ennél idősebb kor sem. Életük végéig aktívak és egészségesek.

3.                A világ egészségügyi statisztikája következetesen mutatja, hogy ahol a legtöbb húst fogyasztják, ott a legnagyobb a betegségek (szív, rák megbetegedések) előfordulási aránya. A különböző országokban élő vegetárius csoportok között a legalacsonyabb ugyanezen betegségek elterjedése. Az Amerikai Orvosi Társaság Magazinja 1961-ben azt írja: "A vegetárius étrend 90-97%-ban segít megelőzni a szívbetegségeket (trombózisos és koszorúér-betegségek)"

4.                "A macska már egy kis darab nyers hús szagától is éhes vággyal nyáladzik, de egy kis darab gyümölcstől egyáltalán nem. Ha az embernek örömöt okoz egy madár elejtése, a még élő végtagjainak foggal való szétmarcangolása, meleg vérének kiszívása, akkor mondhatjuk azt, hogy húsevő ösztönök lakoznak benne. Ugyanekkor egy fürt mézédes szőlőtől összefut a nyál a szájában és függetlenül attól, hogy éhes-e vagy sem, jóízűen elfogyasztja."

5.          Sokan azért lesznek vegetáriusok, mert nem tudják elviselni a tényt, hogy állatok ezreit mészárolják le, emberhez teljesen méltatlan módon felnevelve és fogságban tartva őket. Az megint más kérdés, hogy a mészárlás közben az állatokban már addig is felgyűlt hormonkészítmények és antibiotikumok mellé még a haláltusával felszabaduló egyéb mérgek is csatlakoznak.

6.          A túlzott 'húsmánia', ami ma a világot béklyóba zárja, felesleges területeket és energiát von el a Földtől és ez legalább akkora szennyezés, mint a szén-dioxid vagy a vegyszerek. Ha meg akarjuk óvni, akkor nem elég „csak” a szemetet nem eldobálni (bár ha legalább ez eljutna az emberek tudatába), hanem az életvitelünk megváltoztatásával kell segíteni a Természetnek.  

A vegetárius emberekkel szemben is nagy a civilizációs ellenállás, de a vegánokkal szemben még sokkal nagyobb. A sportolókra ez fokozottan érvényesül, pedig a XXI. században már meglehetősen sok tudományos kutatás cáfolja meg azt a tévhitet, hogy vegánként nem lehet teljesen egészséges életet élni. Közvetlen környezetem és a sporttársadalom egyoldalúsága arra sarkallt, hogy utána járjak ezeknek a bizonyos kutatásoknak és a következőket találtam:

Dr. H. Schouteden (Belgiumi Egyetem) összehasonlító teszteket végzett, hogy összevesse a vegetáriusok és a húsevők állóképességét, erejét és a teljes kimerülésből való felépülés gyorsaságát. A tények azt mutatták, hogy a vegetáriusok mindhárom jellemző tekintetében alapvetően jobb eredményeket értek el.

Dr. Irving Fischer (Yale Egyetem) összehasonlító teszteket végzett. Yale atléták, edzők, orvosok és nővérek vettek részt a tanulmányban. Meglepő bizonyíték volt számára az, hogy a vegetáriusoknak kétszer akkora a kitartásuk, mint a húsevőknek. Hasonló eredményekre jutott J.H.Kellog (Battle Creek Sanitarium, Michigan) illetve Dr. J. Ioteyko és V. Kipani: Az állóképességi tesztekben a vegetáriusok a teljes kimerülés előtt 2-3-szor többet teljesítettek, mint a húsevők és tesztenként csupán ötödannyi időt vett igénybe a teljes kimerülésből való felépülésük.

A saját forráskutatásom alapján is az a furcsa kép állt össze, hogy a híresztelésekkel szemben a hivatalos tápanyagtáblázatok, szakcikkek mind a növényi étrendet tartják kiegyensúlyozottabbnak és teljesebbnek, kivéve az aminosavak kérdését, amire valóban igaz, hogy (tudtommal) nincsen olyan növény, amely egyszerre tartalmazná az összes létfontosságú aminosavat. De megfelelően összeállítva az étrendet teljesértékű táplálkozás valósítható meg. (1. és 2. táblázat).

Ugyan ki hinne neki. Talán viccel. De a valóság még sokkal viccesebb: Sokan dobálóznak latin szavakkal. Enzimek és aminosavak kergetik egymást a cikkekben. Ez sincs meg a növényekben, és azt is csak a husiból szerezhetjük meg, és ha nem eszünk husit, akkor széthullunk, hiánytüneteink, sőt hiánybetegségeink lesznek. Kíváncsi lennék, vajon kinek áll az érdekében, hogy ennyi félelmet hintsen szét a növényi étrenddel kapcsolatban. Nyilván nem a zöldségeseknek. Sokkal inkább gyanakodhatunk a húsiparra.

A bárki által hozzáférhető Tápanyagtáblázat, amelyet szintén két orvos szerkesztett, név szerint Dr. Bíró György illetve Dr. Lindner Károly, majd 300 oldalon teszi közzé a tényeket a legkülönbözőbb húsokról, illetve tejtermékekről, gyümölcsökről és zöldségekről. Ezek alapján megállapítottam, hogy a növényekben magasabb arányban vannak jelen mind a vitaminok, mind az ásványi anyagok (az összes lista vezetője a MÁK, amelyet egyetlen természetes állati eredetű anyag sem tud megelőzni sem vitamin, sem vas, sem kálcium, sem fehérje tekintetében).

Felmerül a kérdés, hogy miért alakult ki az a tévhit, hogy a vegánoknál "szinte biztos a vashiány" ((Magyar Edző 2003/3 46. oldal) és kálciumhiányosak. Állítólag "Alacsony szinten alakul a szervezetben a kreatin koncentrációja". Ez is nagyon ijesztően hangzik, de mi itt az igazság? A kreatin egy olyan anyag, ami a májban szintetizálódik. Ehhez a szervezetnek metioninra, glicerinre és argininra van szüksége. A kreatin azért olyan fontos egy sportolónak, mert a harántcsíkolt izomban, vagyis mondjuk a combizomban ebből lesz a foszfokreatin, amely fontos tartaléka az ADP - ATP átalakulásnak. Mit is jelent mindez? Hogy ha ez az anyag nincsen jelen, akkor nincs energiám. Csakhogy ezt az anyagot nem esszük meg sehonnan, hanem mi készítjük a májunkban. Ehhez a fent említett dolgokra van szükségünk. A metionin egy esszenciális aminosav, vagyis a szervezet kénytelen kívülről felvenni. Metionin mindenben van, húsban és növényben egyaránt, bár kétségtelen tény, hogy a növények többségében kevesebb van, mint némely húsban. Például a legtöbb a tojásfehérjében van, amit egy átlag ember sokat fogyaszt ezért nála kizárt a metionin hiány. Sok van még a sertéshúsban is, illetve a pontyban, de a többi húsféle értéke annyi, vagy kicsit még alacsonyabb is, mit mondjuk a lenmagé, a kölesé vagy a manduláé. És itt van a kutya elásva. Ugyanis, ha ezeket a növényeket valaki nem fogyasztja, ( márpedig ezek nem annyira elterjedtek - még a vegánok között sem!) akkor tényleg lecsökkenhet a metionin szintje. De miért ne lehetne ezeket fogyasztani? Miért olyan bonyolult dolog erre odafigyelni, hogy még egy jól tájékozott ember is ilyen kijelentéseket kénytelen tenni, mint: "a teljesítmény romlását okozó tényezők kiküszöbölése érdekében annyi mindenre oda kellene figyelni, és olyan sokféle adjuváns szert és tápanyagkiegészítőt kellene fogyasztania, ami normális életvitel mellett gyakorlatilag lehetetlen." (Magyar Edző 2003/3 46.o) Itt bizony két kérdés is felmerül: 1. Mit nevezünk normális életvitelnek? 2. Mit nevezünk tápanyagkiegészítőnek?

Normális életmódnak nevezzük manapság azt, ha valaki két sürgős munka között magába töm egy hamburgert a gyorsétteremben, illetve otthon mikróba dobja a gyorsfagyasztott készételt. A munkahelyemen magasan kvalifikált, és nagyon művelt emberek is meglepődnek azon, hogy én a feleségem főztjét eszem, mert ő majdnem minden nap főz, és ha nem, annak az az oka, hogy szeretünk nyerset enni: friss zöldségeket, kenyérrel, némi köleskrémmel például. Az emberek többsége nagy szorgalommal kóstolgatja, amit viszek, és a legtöbbjüknek nagyon ízlik. Vajon tápanyagkiegészítőnek nevezzük-e az algát, ami gazdag B12 vitaminban, csak mert nem vagyunk hozzászokva a fogyasztásához? Én azt nevezem tápanyagkiegészítőnek, ami kapszulában van vagy legalábbis tabletta formájú.

Természetesen mindez azért van, mert az emberek nem fektetnek megfelelő energiát abba, hogy legalább annyira vigyázzanak a saját egészségükre, mint az autójukéra. Az autót mindenki szervízeli, odafigyel rá, hogy a legjobb olajat töltse bele, a CD-ket portalanítjuk, mielőtt betesszük a lejátszóba, de hogy a hasunkba mi kerül, és hogy ne csak betegen lássunk orvost, hanem utána nézzünk annak, hogy mi egészséges és mi nem, az valóban sok energiát igényel. De közel sem annyit, mint felépülni egy szívinfarktusból!

A sportolóknak energia kell, ez közismert. Újabb félreértés, miszerint a "növényi élelmiszerek energiasűrűsége többnyire kicsi, ezért az energiaszükséglet fedezésére nagyon nagy térfogatú étel elfogyasztása lenne szükséges." (Magyar Edző 2003/3 46.o) Kétségtelen tény, hogy mondjuk a zeller, vagy a póréhagyma nem versenyezhet az angolszalonnával energia tekintetében. De ki mondta, hogy csak ezek a növények léteznek? Az angolszalonna 100 g-jában 2104 kJ energia van, míg a zellerben csak 105. De a dióban 2747 a földimogyoróban 2500 a mogyoróban 2800, a tökmagban 2600, a pisztáciában 2700. Ennél több csak nagyon kevés húsfélében van. És véleményem szerint egy sportolónak nem ajánlott az egyébként nagyon magas 3800 kJ energiamennyiséggel bíró sertészsír fogyasztása. Hiszen a nagyon magas energiával rendelkező állati ételeknek olyan mérgező mellékhatásaik vannak, hogy már nem éri meg a fogyasztásuk. Szalonna, tepertő, libazsír és társaik. Egyik sem szerepel egy épelméjű sportoló napi programjában! És most jön a meglepetés. Azok a húsételek viszont, illetve azok a húsok, amelyek szerepelnek a sportolók étrendjében, már egyáltalán nem érik el, még a felét sem a fent említett növények energiatartalmának. Csirke 500 kJ, marha 500kJ, libamáj 1900 kJ, gépsonka 600 kJ, hot dog 1700. párizsi 900. Mitől több ezeknek az energiatartalma, ha egyszer nem több?

De nézzünk pár konkrétumot. Azon kívül, hogy saját tapasztalatom, miszerint mindez igaz, és az erőm, a kitartásom is nőtt, akár a véletlen műve is lehet, van pár világklasszis, akiket sokan ismernek csak éppen senki nem tudja, hogy vegetáriusok, sőt vegánok: Dave Scott hatszoros Ironman világbajnok vegán. Aki otthon van a sportok területén az tudja, hogy egy Ironman világbajnoknak elég nagy erőre, kitartásra van szüksége és nem kevés sérülésből kell gyorsan felépülnie. A 80-as évek egyik meghatározó atlétája Edwin Moses gátfutó szintén vegán. De Carl Lewis atléta, sokszoros olimpiai bajnok is azt vallotta magáról, hogy legjobb eredményeit vegánként érte el. Pedig állítólag a "szigorúan vegetárius táplálkozás nem nyújt kellő alapot önmagában a magas szintű sporteredmény eléréséhez."(Magyar Edző 2003/3 46.o) Pedig nekem ezek az eredmények határozottan magas szintűnek tűnnek.

Sokan vannak még, csak az első kérdés, amit a riporterek feltettek a győzelmek után, nem az volt: "Ugyan kérem, elmondaná, mit szokott enni?" "Hogyne - válaszolná a bajnok - némi búzafűlevet egy kis szójababbal."

 

Webáruház készítés