A termék a kosárba került.
Új jelszó kérése

miert-erdemes

Ne maradj le!

Miért maradsz le!

Fizetési megoldások
TOP termékek
Facebook
Partnereink

DPD futár

RunCard

Csatlakozz, nálunk 15% kedvezményre jogosít!

Tanúsítvány
Hírlevél
Összehasonlítás
Tanúsítvány
SSL Certificate
Szavazás
Látogatók
0
3
8
3
6
9
7

Az országúti kerékpárversenyekről


Országúti kerékpár

Az országúti kerékpár a 19. század végén kialakult sportág, főleg Európát hódította meg gyorsan: a legjelentősebb versenyek mind a mai napig elsősorban Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, a Benelux-államokban és Németországban zajlanak. Jó néhány verseny 100 éves múlttal büszkélkedhet.

Versenyfajták

Mezőnyverseny: rendszerint 150-250 km hosszú, többnyire sík, vagy csak kisebb dombokkal tarkított távon rendezik, és az összes versenyző egyszerre indul. Az átlagsebesség rendszerint 40-45 km/h.

Hegyi mezőnyverseny: szintén 150-250 km hosszú, de jelentős emelkedőket magába foglaló pályán rendezik meg, külön nehézség, ha a befutóra egy hegytetőn kerül sor. A távot rendszerint 30-35 km/h-val teszik meg.

Kritérium verseny: lezárt utcai körpályán zajló verseny, a pályaversenyekhez hasonlóan általában 30-50 kört kell megtenni egy 1-3 km hosszú pályán. Főleg az USA-ban terjedt el.

Egyenkénti indítású időfutam: általában 30-70 km közötti távon rendezett versenyszám, amelynek során a versenyzők speciális időfutam-kerékpárokon illetve aerodinamikus mezben és sisakban haladhatnak. A kerékpárosokat rendszerint 1-2 perc eltéréssel indítják. Az átlagsebesség 50-55 km/h körüli is lehet.

Csapat időfutam: az előzővel azonos körülmények között illetve felszereléssel zajló verseny, de itt 5-9 fős csapatokat indítanak. A versenyzők a távot váltott vezetéssel teszik meg, így nagyobb sebességet érhetnek el, ami rendszerint 50-55 km/h közötti.

Hegyi időfutam: hossza változó de általában 15-35 km közötti. A versenyzőket egy hegy aljából egyenként indítják, a cél pedig a hegy tetején van. Sokszor egy 5-10 km-es közel sík, vagy csak enyhén emelkedő útszakaszt is beiktatnak a táv elejére, hogy a versenyzők izmai bemelegedjenek. Itt majdnem teljesen "normál" országúti kerékpárokat használnak, ezeket azonban a lehető legkönnyebbre készített alkatrészekkel, illetve néha aerodinamikai kiegészítőkkel szerelik fel, bár ennek itt kisebb a jelentősége, mint a súlycsökkentésnek. Az átlag 20-30 km/h közötti. Ehhez hasonló versenyfajta az USA-ban is elterjedt "Hillclimb", bár ott a kerékpárosok egyszerre rajtolnak.

Versenyek

Egynapos versenyek: Paris-Roubaix, Gent-Wevelgem, HEW-Classic

Egyhetes körversenyek: Tour de Suisse, Tour de Hongrie

Kéthetes körversenyek: Dauphine Libere

Háromhetes körversenyek: Tour de France, Giro d'Italia, Vuelta a Espana

Legendás hegyek, emelkedők

Az országúti körversenyek nézők számára legizgalmasabb, illetve egyúttal a versenyzők számára legnehezebb részei a hírhedt hegyi szakaszok, ahol nemritkán 4-5 1500-2500 m magas hegyre is fel kell jutniuk a kerékpárosoknak. Az összetett verseny is általában itt dől el, ezért az út szélén több tízezer rajongó szurkol kedvenceinek. Mindez különösen igaz akkor, ha az adott szakasz befutója egy emelkedő tetején található.

A kerékpáros körversenyeken az emelkedőket nehézség szerint kategorizálják. A Tour de France szervezői 5 különböző nehézségi fokozatot különböztetnek meg: kiemelt, első, második, harmadik és negyedik kategóriás emelkedőket. A többi körversenyen általában ehhez igazodnak, (az Giro d'Italia illetve a Vuelta Espana is hasonló rendszert használ. Olyan országokban, ahol nincsenek magas hegyek, ennél kevesebb fokozatot használnak: a magyar körversenyen (Tour de Hongrie csak 3 kategória van). Minél hosszabb és meredekebb, illetve nagyobb magasságkülönbségű egy emelkedő, annál nehezebb kategáriába sorolják. (a kiemelt kategóriás a legnehezebb, a 4. kategóriás a legkönnyebb) Ha egy emelkedő a szakasz végén helyezkedik el, illetve előtte több hegyre is fel kellett tekerniük a versenyzőknek, akkor a versenyzők fáradtsága miatt eggyel magasabb kategóriába is sorolhatják, mint amit a puszta számadatok (hossz, meredekség) indokolnának. A rossz útminőség ugyanezt eredményezheti.


A kategóriák jelölése néhány körversenyen:

Tour de France: HC, 1, 2, 3, 4

Giro d'Italia: sötétzöld (speciale), zöld (1), piros (2), sárga (3), fehér (4)

Vuelta a Espana: Esp, 1, 2, 3

Tour de Hongrie: 1, 2, 3


Magyarázat: Egy emelkedőnek 3 fő paramétere van, illetve csak kettő, mert a harmadik az előző kettőből meghatározható. Ezek: a emelkedő hossza, a megtett magasságkülönbség és a meredekség. Meredekség = magasságkülönbség/hossz Mindez százalékban kifejezve, pl. 10 km hosszú emelkedő, 750 m magasságkülönbséggel (pl. 250 m-ről megyünk fel 1000 m-re) 750m/10000m x 100 = 7,5%

Megjegyzés: 5% alatt még nem igazán szokták emelkedőnek nevezni, mert kb. 3%-os meredekségnél lehet kb. megérezni, hogy az út emelkedik. 5% fölött viszont egycsapásra nehezebbé válik az emelkedő. Ez nem azt jelenti, hogy egy 30 km hosszú 3%-os emelkedő ne lenne fárasztó. A meredekség növekedésével exponenciálisan egyre nehezebb hajtani, huzamosabb ideig 10%-os meredekségű úton felfele haladni normál országúti áttétellel már komoly megpróbáltatás (normál országúti áttétel = elől 52/39, hátul 11-23 fogszámú fogaskerék).

 

Webáruház készítés