Izomláz

Az izomláz az izomzat merevségével, égető fájdalmával járó állapot, amely fizikai terhelést követően alakul ki.

Az izomláz kialakulásának gyakorisága és mértéke annál nagyobb, minél magasabb a környezeti hőmérséklet edzés alatt, minél nagyobb az izzadás foka, minél többször kell egy bizonyos mozgássort ismételni edzés közben és minél magasabb az intenzitás. A következmény: fájó merev végtagok.

Az igen nagy intenzitású mozgásoknál az izomzat nem kap annyi vért, mint amire szüksége lenne, ezért nincs elegendő oxigénünk az energiát adó szénhidrátok teljes lebontásához. Szervezetünkben így túl sok tejsav keletkezik, amit a májunk már nem képes azonnal átalakítani. A tejsavfelesleg a túlterhelt izmok sav-bázis viszonyait savas irányban tolja el. E hatás következtében az izomrostok megduzzadnak, tónusuk fokozódik. Az izmokban lévő idegvégződések ezt közvetítik fájdalomként az idegeken keresztül az agyba. A kisebb intenzitású ún. oxigénadósság nélkül végzett hosszantartó mozgások más mechanizmus útján eredményeznek izomlázat. Ebben az estben a hosszú igénybevétel az izmokban mikrosérüléseket okoz, melyek gyulladásokat hoznak létre, és ezt érezzük izomláznak.

Mi ennek a folyamatnak a kémiája? 

Az izomműködésünk közvetlen energiaszolgáltatója mindig az ATP (andenozin trifoszfát) molekula. Az egyes tápanyagok, vagyis a fehérjék, zsírok, szénhidrátok az ATP termelésén keresztül látják el energiaszolgáltató feladatukat, sohasem közvetlenül. Az, hogy az ATP termelése éppen melyik tápanyag segítségével történik, a munkavégzés időtartamától és intenzitásától függ.

A sportolás első 2-3 mp-ében az izomsejten belül található nagy energiájú ATP molekulák közvetlenül fedezik az energiaigényt. Ez az ATP raktár azonban nagyon gyorsan kimerül, így a következő 8-10 mp-ben az izomsejt egy másik, szintén ott jelen lévő anyag, a kreatin foszfát segítésével termel további ATP molekulákat. Ez a két rövid szakasz oxigén felhasználása nélkül zajlik. Ezt követően a szervezet döntően szénhidrátok (aerob vagy anaerob) lebontásával folytatja az ATP molekulák előállítását, kb. 40-45 percen át, majd ezután igyekszik a zsírok felhasználását fokozni és spórolni a megmaradt szénhidrátokkal, hiszen abból csak korlátozott készlete van, míg zsírokból jóval nagy raktárakkal rendelkezik.

Az, hogy milyen tápanyagot használ az izomzat azonban nem csak a mozgás időtartamától, hanem az intenzitásától is nagyban függ. Egy bizonyos mozgás intenzitás fölött az oxigén jelenlétében zajló igen hatékony (aerob) energiatermelés kapacitása kimerül és innetől csak az anaerob út marad.

A szénhidrátok lebontási folyamatában a kiinduló vegyület a legfontosabb szénhidrát, a glükóz. Oxigén jelenlétében (aerob folyamat) a glükózból bonyolult kémiai reakciókban előbb piroszőlősav, majd ennek felhasználásával összességében 36 ATP molekula keletkezik glükózonként. Oxigénhiányos (anaerob) állapotban a glükóz lebontása csak a piroszőlősavig történik meg, innentől az erjedéssel alakul tovább, így belőle a tejsav és csupán 2 molekula ATP keletkezik glükózonként. Azaz a szénhidrátok aerob lebontásával 18-szor több ATP-t nyerhetünk mint az anaerob lebontással!

A testmozgás intenzitásának fokozásával a keletkező tejsav mennyisége is megnő. Egy darabig az izmok képesek azt felhasználni energiatermelésre, de eljön az a pont, amikor már több tejsav keletkezik, mint amennyit a szervezetünk hasznosítani tud. Amikor a tejsav termelődött és hasznosított mennyisége pont ugyanakkora, akkor érjük el a laktát-küszöböt. A tovább folytatódó intenzív testmozgás már nem hasznosítható tejsavat termel, és itt előjön a tejsav sötét oldala: elbomlása során megnő a véráramba kerülő hidrogén ionok mennyisége. Ezek a hidrogén ionok jelentik számunkra igazából a "savasodást" a fáradást, és ezek gátolnak meg minket egy bizonyos intenzitás hosszú időn keresztül tartásában. A tejsav a fizikai erőfeszítés befejezését követő egy órán belül eltűnik a szervezetből, tehát nem ez a vegyület a közvetlen oka, hogy még 1-2 nappal az erős edzés után is fájdalmas, nehéz az izmok mozgatása. Ezért valószínűleg inkább az izmokban az edzés során keletkezett mikrosérülések, gyulladások a felelősek.

Az izomláz megszűnésének elősegítése:

Laza úszás vagy kocogás

Váltogatott hőmérsékletű (hideg-meleg) vizes zuhanyozás

Masszázs és sport kenőcsök

Ezen módszerek jótékony hatása többnyire a vérkeringés fokozásán alapul, mely gyorsítja a szervezet belső karbantartási folyamatainak lezajlását.Minden olyan beavatkozás segíti a gyógyulást, amely az érintett izomterület vérkeringését serkenti:

·         Vegyen forró fürdőt, a vízbe cseppentsen néhány csepp illóolajat. Főként a rozmaring- és ezüstfenyő olaj alkalmas erre a célra.

·         Alkalmazzon váltófürdőt: zuhanyozza le a lábát először meleg, majd hideg vízzel. A meleg zuhany tartson három percig, a hideg csupán húsz másodpercig.

·         A szaunázás is előnyös lehet izomláz esetén.

·         Masszírozza lágyan az érintett testfelületet. Az a leghatásosabb, ha mandulaolajból és pár csepp rozmaringolajból masszázs olajat készítünk, és ezzel végezzük a kellemes, gyógyító műveletet.

·         Segíthetnek a különféle sport kenőcsök is: ezek hatása is többnyire a vérkeringés fokozásán alapul. Alkalmazhat különféle pakolásokat, borogatásokat is.

Áldásosak a különféle enzimkészítmények, például a Bromelain és a Tripszin, melyek a növényi eredetű Rutosiddal kombinálva a leghatásosabbak. Az enzimek segítenek az ödéma lelohasztásában, illetve arra is képesek, hogy a vízfelhalmozódást megakadályozzák. Az anyagcsere melléktermékeket az enzimek feldarabolják, s így a véráram útján könnyebben eltűnnek a fájdalmas testrészből.

Néhány élelmiszer, ami gyulladáscsökkentő hatású és így belülről gyorsíthatja az izomláz múlását.

Meggy (lé)

Alma (lé)

Ecet (nagy pohár vízbe almaecetet csepegtetünk)

Ásványi anyagokat tartalmazó (pezsgő) tabletták