Trans Hungária, avagy 4 maraton 4 nap alatt

Nem szoktam így kezdeni, de először is köszönet és dicséret a rendezőknek: sikerült egy remek rendezvényt összehozni, pedig voltak kétkedők dögivel, akadtak és akadnak javítani valók, de a rendezvény maga működőképes, és volt pálya is, így a legjobb az ami jelenleg történhetett.

Már január végén elkezdtük a szervezést, ugyan még szűz terület számunkra, ill. számomra ez, mert ez idáig még több napos versenyen nem próbáltam ki még magam, és csak legendákat hallottam az ilyen féle sorozat terhelésről. Na majd meglátjuk, hogy is sikerül a felkészülés és az abszolválása a naponkénti hosszútávnak.

Zsóka és Jimmy leszervezte a szállást, Adri, Monti, Linda biztosítja a frissítést. Mi fiúk meg vittük magunkat és a bringánkat, aztán kerékpároztunk.

1. Etap: Nagymaros - Hollókő

Előző nap: indulás előtt Bálint darázscsípéssel és fogproblémákkal orvosnál

Zsókáéknál találka, megbeszéljük az első szakaszt, majd Ubulkával (Jimmy szerintő ő egy nagyon csúnya madárpók, de megnyugtatott, hogy vannak szépek is) karöltve nyugovóra térünk, Buzsó és Linda, Sram Gabiéknál aludtak. Majd kora reggel regisztráció, hidratálás, szénhidrát töltés, fotózkodás.

Picit problémás sajnos az első nap pályája, nem csak a technikai gondok miatt. Váltóprobléma és szerelgetés az első órában, majd realizálom, hogy a 18-ból 12 sebesség letezik … az okát nem véltem felfedezni, de próbáltam. És előbbi technikai momentum mellé kaptuk a magyar maraton valóság minden elemét … A legelőkirály szakaszt, ami amolyan agyagos végtelen történet kinézetét keltette, némi sinbiciglizéssel. Érdekes lett volna, ha esetleg esőnapot kapunk erre a napra … A frissítő pontok eléggé értelmetlen módon voltak kidobálva!

Az első nap pár hibám volt, ami technikai jellegű is volt, a váltófül görbültsége miatt. Ezen a napon sokat mentem Vas Petivel, Dénessel, Németh Gabival, Flörich Tomival és Peták Leventével. Közel 2 óra múlva megtanultam élni a kevesebb sebességgel, és kompenzálni pedálfordulattal és elkezdtem a felzárkózást. A 68. km-re elfogyott a kulacsomból minden, frissítő állomás sem volt, és persze ilyenkor mindig van legalább egy vagy két meredek emelkedő … muszájból gélt „ittam” ez segített valamelyest, majd 80-nál átvettem Montitól a frissítőt elég gyorsan az arcomba öntöttem, hogy pótolni próbáljam a hiányzó H2O-t.

A célba érkezve örültem a szakasz végének, nem ilyen kezdetre számítottam, de tudni kell épülni mindenből!

Buzsó remek teljesítménnyel abszolút 2. helyen ért célba, én a rivális Merida CST páros mögött érkeztem ~3 perccel. Így előnyünk cirka 17 perc, ami nem sok, de bíztató.

Az etap után egyből mentünk pihenni és a szupport team szorgos kezei egyből mindent megtisztított, kimosott, lemosott, kiöblített és kész!

Szénhidrát töltés: a hollókői kenyérlángos, vacsora és reggeli olyan mennyiségben volt jelen, hogy hordót formált a hasamból. Volt ott minden féle földi jó! A párolt zöldség, hús, tészta, gombás-húsos szósz (mondjuk ezt kihagytam), túrógombóc

2. Etap: Hollókő - Bükkszék

Volt itt minden fele Mátra Maraton, a közepén a Kékesi támadással, sok dózerrel és még több aszfalt lejtővel, no meg kővel. Nekem nagyon tetszett. Főleg, hogy jól is ment a mai etap. Igazi montis részek: katlanos erdőoldal, patakátkelés. Igazi jó egynyomos köves gyökeres mászás … Hmmmm ….

Kezdés egyéni tempóban, na jó némi rivális kontroll! Tettem a kereket VPXC-re és nem hagytam, hogy meglépjen, csak kontrolláltam. Gy darabig Umbi is velünk tartott, majd magunkra maradtunk egészen a Parádi lejtő aljáig együtt mentünk. Néha picit előre álltam és kóstolgattam, hogy Peti mennyire reagál a támadásokra. Tartotta magát, majd Itt a köves meredeken megindultam és elkezdtem saját tempót hajtani. Ezt a váltást már nem vette át Peti Innen a célig Német Gabival együtt haladtunk, elhagyva Szalay Petit majd a célba érve konstatálom, hogy majdnem együtt Tomival és Kis Józsival együtt értem be. Na ez így lesz jó, Akkor ma gyarapodott az előnyünk rendesen gondoltam. Buzsó mondja, hogy ma is 2. helyen ért be, tehát ma hoztunk több mint ½ órát a rivális Merida CST duó-n

Az eredménylistát böngészve látjuk, hogy megnyugtató 51perces előnnyel vezetjük a Master duót.

Délután némi bringa beállítás és pár alkatrész csere, mert a váltás ma sem volt tökéletes.

Kaja ma is rendben volt, némi, paprikás krumpli, majd tészta és beshamell-s csirkemell filé, rizzsel. Este még utolsónak sikerült egy masszázsra beférni a masszőrökhöz.

Szupport team ma is ellátott bennünket 5*!!!

3. Etap: Bükkszék - Diósgyőr

Igazából a Szilvásvárad és a Bükk Maraton összevegyítése, valamint egy felejthetetlen, giga-mega-szuper-expert lejtő a cél előtt! Ez a Bükk! Tarnai Csaba Etap igazgató mindig kiváló munkát végez, most sem volt másként! Köszönjük!

Az elején úgy nézett ki minden rendben van. Szarvaskő mászás ment is mint ahogy a nagykönyvbe meg van írva, tettem a kereket, Kis Józsira és szépen haladtunk, majd a fennsíkra érve konstatálom, hogy a sík köves rázató egyre csak szívja az erőmet sőt még a derekam is kezdi beadni a kulcsot, szúr-zsibbad-hasogat … kicsit vissza veszek, ne hogy az történjen, mint 2009-ben a 24óráson.

Felsőtárkány után Dénes Németh Gabesz és VPXC összeszedett engem és négyesben játszadoztunk egy ideig. Aztán Vas Peti megérezte, hogy támadható vagyok és – egy elég csúnya vízmosásos lejtő tetején - úgy gondolta, hogy itt az idő! Támadás!. És meglószolta a rivális csapatot személyemben. Sokáig látótávolságban tekertek Dénessel a Hór völgy tetejéig, de ma nem éreztem magamban annyit most, hogy felérjek. Csak a minél kevesebb hátrányért mentem. Folyadék elfogyott, derék over, Achilles szalagom húzódva, és az emelkedő ráz és köves! Szerintem nem festhettem valami jól, de Gabesz velem maradt és nagyon nagy segítség volt, hogy előttem tempót hajtott, így mindösszesen 3 percet vesztettünk az előnyünkből.

Buzsó ma Tominak segített egy jó darabig, majd ismét jó helyen érkezett a célba abszolútban. Így némi előnyt azért szereztünk ma is, még ha miattam 3 perc hátrány össze is jött. Ez nem az én napom volt, pedig szerettem volna nagyon jól menni, mert a kedvenc hegységemben volt a mai futam. Előnyünket megőrizve maradtunk az első helyen 56perc-el. Így holnap már Easy rider lesz, csak a kontroll és a fárasztás a taktika további része.

A célba érve nem voltam túl boldog, de a fánk és gyümölcsleves majszolása közben Adri bejelentett masszőrhöz, mert egybe voltak az izmaim, mint a csomós tészta! Egy nagyon kedves ózdi masszőr hölgy kezei alá kerültem, aki lelkiismeretesen és alaposan minden fájdalmat kimasszírozott a derekamból és a lábaimból! Hála neki, estére már nagyon jó állapotban volt a testem minden addig fájó pontja!

Regenerálódás a strandon. Elfoglaltam az egyik lábtartós széket és estig le sem szálltam róla, nekem nagyon jól jött ez a pihenő. Majd a nap végén egy elég furcsa étteremben egy elég furcsa étket szolgáltak fel, amit ott is hagytam és Adrival elmentünk vacsorázni. Fincsi sült pisztrángot salátával nyami-nyami imádom! És ezt lefojtottam egy tartalmas Gundel palacsintával!

Majd szakasz eredményhirdetés és irány a szállás, ami egy kisebb tűzoltómunka eredménye volt, mert a korábbi szállásról félre informáltak minket, hogy merre is van …. Ez valami fantasztikus volt, nagy konyha, kényelmes ágy és végre levegő a szobában! Én személy szerint csodálatosan aludtam, minden baj nélkül keltem!

4. Etap: Szerencs - Tokaj

Reggeli a szálláson, home made barack lekvár, és a mágikus Északi magvas kenyér a Lipótitól. Még jó hogy nem engedtem kidobni Adrinak tegnap. Isteni finom volt! Szerencs felé menet elmajszoltam egy zacskó aszalt epret, amit vész tartalékként az autóban őrzött szerelmem.

Szerencs központjából indultunk utunkra, én moderált tempóban kezdtem, tettem a kereket az első pár km-ben, mivel nem kellett menni az időelőnyünk megnyugtató volt. Igaz nagyon nem is lehetett haladni, mert ma Harang csodafegyvere ismét érdekessé tette a futamot! Ez a csodafegyver a mélyszántás - ez az igazi! Itt lehet ám küzdeni az ott, és fennmaradásért! Ej, de nem esett jól így éhgyomorra! De ez a pálya, akkor menni kell.

Kisvártatva egy hosszanti aszfaltos részre érkeztünk, valamiféle kőbányába vezető úton, hosszú-lapos, véget nem érő szembeszeles izomfárasztó mászás kezdete … A kis csapatból senki sem akart tempót diktálni, mindenki csak tenni szerette volna a kereket! Dénes gyorsan be is unta ezt és elkezdett tempót menni nem gyengén, Umbi is kiváltott majd én, az Ózdi páros, Mr. Willier és VPXC sumákolt a végén, aki korábban közölte, hogy egy métert sem vezet. Az emelkedő tetejére Flörich Tomival értünk fel, majd Dósa Esztiéket begyűjtve haladtunk tova. Az egyik nyomvályús lejtő aljába az egynyomoson Vas Peti szeretett volna előzni, mondjuk nem értem, miért ott és akkor, mert hely az nem volt, és ezt a mozzanatot meg is spékelte egy pár oda nem illő szófoszlánnyal, ami mindenkiben indulatokat keltett. (Gondolom azért hozzá járulhatott ehhez az is, hogy riválisként hátrányuk volt velünk szemben. Mert alapból Peti nem szokott így viselkedni) Innentől jött a szakítsuk le Petit project, pedig nem beszéltünk össze! Mindenki előre állt egy picit és meghuzigálta a sort, majd a Erdőbénye után a hosszú 8,6km hosszú mászás kezdetén már nem is tette a kereket. Innentől saját tempó a célig.

Erdőbényén átvettem a frissítőt Adritól. Örs, Kati és a gyerkőcök fergeteges szurkolása, nagyon felemelő volt, így öröm versenyezni! Köszönöm a bíztatást!

Az utolsó két mászáson határozott tempót hajtottam, tetszett, meredek volt, erő is volt és löszfalak között is haladt! És éreztem, hogy közel a cél! Tokaj központjába érve a cél előtt szlalomozva gurultam át a célvonalon! Fergeteges rendezvény volt, sikerült is összpontosítva zárni az utolsó futamon!

Párosunk a BRINGABANDA SC - HAIBIKE PRO TEAM, Buzsó és Én kategória első helyet szerezte meg, magabiztosan, közel 1,5óra előnnyel.

Buzsó az utolsó etapon, Tominak segített, hogy meg tudják szerezni az egyéni első helyet, mindösszesen 2 perc híja maradt!! Nagyon büszke vagyok rá, mert alázattal és áldozattal segített a cél érdekében!

Köszönöm a versenyző társaknak akikkel nagyon jó volt együtt tekerni ezt a 4 napot!

Nem utolsó sorban szeretném megragadni a alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek a segítségért, támogatásért!

- Szupport team-nek: Zsóka, Jimmy!

- Frissítőinknek: Adri, Monti, Linda!

- Csapatvezetőnek: FD-nek a lehetőségért, hogy indulhattunk!

- A Boneshakernek: a bringáért, amely most is jól teljesített!

- Edzőmnek: Olinak az egész éves felkészítésért és a rengeteg jótanácsért, valamint a Compression termékért!

- Az energiát adó táplálékért a HIGH5-nak és a Nutrixxion-nak!

- A szurkolást: Örsnek, Katinak, Ádámnak, Sram Gabinak, Juditnak, Farkas Atinak és Jocinak!

- A sikeres versenyzést: páromnak BUZSÓNAK!

Nélkületek nem jöhetett volna ez létre, igazi csapatmunka volt és még jobban összekovácsolódtunk!

Számomra az utolsó megmérettetés következik az évben a Mátra Maraton, szurkoljatok.

Üdv Balu

Edzőtábor – Horvátország Porec

Már régóta vártam ezt az időpontot, mikor megtöltjük az autót a bringával és a hasznos kellékekkel a táborhoz.

Tanúlva a tavalyi túlvásárlásokból, idén kisebb mennyiségű táplálékot vittünk magunkkal. Elvégre Horvátországban is meg lehet vásárolni nagyon sok mindent és az árak sem járnak az egekben.

Az idei időjárásra jellemzően az indulásnál, szombat hajnalban igen kellemetlen csípős hideg fogadott bennünket a pakolásnál.

Zagrabot elhagyva a hegyi szerpentineken kicsit elbizonytalanodtam – jó ötlet volt eljönni? - mikor helyenként 1,5-2m-s hó falak szegélyezték az autópályát.

Mikor Rijekához értünk az idő kicsit kedvezőbbre fordult, napsütés, tiszta idő és kb. 5°C … Na nem rövidnadrágos idő, de napsütés az van! 12:45-re értünk Porec-be a szállásra, még aznap kimentünk egy átmozgató tekerésre, ami kicsit hosszabb 3 órára sikerült. Picit meg is fáztam, vagyis a torokfájással bajlódtam egy napot.

Itt tenném hozzá, hogy az alapozás alatt rendszeresen szedtem a ReVO2lution kapszulát ami nem csak teljesítményfokozásra alkalmas. Ennek köszönhetően nem bajlódtam betegséggel és a torokfájás is csak 1 napig tartott.

Másnap csoportosan indultunk bringázni, a többi rider-el (Kovács Botond TKTK; Horváth Ági, Veingertner Balázs Meditech SC; Fehér Csaba KTM Erste Lizing; Blaskovics István Trek és én Bringabanda SC).

Pár óra múlva igen bizarr látvány fogadott bennünket, ha kinéztünk az ablakon … Havas Pálmafák … na ne …. ez kész!

Egy picit be is fordultam reggelre, mikor kinéztem az ablakon és látom a hó csak gyarapodott! Aztán valahonnan jött egy gondolatom, ilyenkor kell menni edzeni, mert más ilyen időben nem edz, és ugye örökké nem eshet! Gyorsan nyergeltem és lenyomtam 130km-t! Közben kicsit megnyugodtam, mert 11óra magasságára az összes hó leolvadt, és az idő melegedni kezdett. Persze az út nedves és latyakos volt, de a sárvédőmnek hála, ez nem zavart!

A következő napokban már a kedvem is jobb lett, közérzetileg és erő ügyileg is összekaptam magam! A tábor utolsó 6 napjában már napról-napra tudtam hozni a formámat, és így a napi penzum utolsó óráit emelt intenzív tartományban forgattam. Edzések előtt minden nap L-Charnithin fogyasztottam, majd kevertem egy jó adag Speed izotóniás italt!

A Csütörtök-Péntek-Szombat-Vasárnap-i, blokkban 130km-150km-155km-128km tekertem. Porec-Buje-Pazin-Motovum-Buzet-Lupoglav-Vizinada-Rabac és még számos néha kimondhatatlan településen jártunk.

Ahogy nőtt a terhelés úgy lettem egyre erősebb, tehát a téli alapozás eredményes volt és tudtam mobilizálni az eddig pihent tartományokat és a megedzett izmokat. A regenerálódásra is figyeltem, így minden edzést követően BCAA-t fogyasztottam, valamint az izmok esti és edzés utáni lazításához az Emspoma (zöld) regeneráló krémjét használtam.

Egy kis Rabac-i pihenő:

Valamerre az Istrián:

A Porec-i tavasz:

Szombat este vacsorázni indultunk a belvárosba, és egyszer csak elment az áram az egész városban. Így a vacsi helyett Botonddal kicsit adóztunk a fény és árnyjátéknak.

Így született meg a fény tartója:

és a már visszatért világításban a szellemcsapat:

Az edzőtábor ideje alatt közel 1100km-t gyűjtöttem be, 40 óra edzéssel a 9 nap alatt.

További jó felkészülést!

Üdv Bálint