Friss beszámolók: Eszti Hírek oldalán.

Amikor megkaptam a felkérést erre a bemutatkozásra, kissé tanácstalan voltam, hogyan is álljak neki, miről is lenne érdemes írni. Hátradőltem a székemben, majd körbenéztem a szobámban. Azt mondják, az embert egész jól jellemzi a lakókörnyezete...

Az orrom előtt egy idegennyelvű könyvesboltból származó névjegykártya, mellette egy bögre tea egy szelet süti társaságában. Az íróeszközök és a még ki nem javított házi feladatok mellett egy telefonkártyából kivágott gitárpengető. Jobbról és balról egy "hadsereg" szobanövény, az ágyamon pedig egy plüss Garfield egy újdonsült macska társaságában.

Elég jelentős helyet foglal el a könyvszekrényem, illetve a kupák és érmek.

"Egyébként" vidéki vagyok, a Nógrád megyei Érsekvadkerten élek szüleimmel és két testvéremmel, immár 26 éve. Szeretek itt lakni, ugyanis csupán egy karnyújtásnyira van tőlem az ember által alig háborgatott természet. Nagyon szeretek elmenni futni vagy bringázni a határba, figyelni a héjákat vagy a rókákat. Ez az, ami igazán kikapcsol.

A névjegykártya és a dolgozatok tulajdonképpen a tanulmányaimhoz és munkámhoz kötnek. A középiskola után az ELTE-n angolt tanultam, jelenleg informatikai ismereteimet bővítem ugyanitt. Emellett magántanárként az angol és néha a német nyelv logikátlannak tűnő zűrzavarában próbálok rendszert mutatni a diákoknak. Többé-kevésbé szakfordítással is foglalkozom, nagyon izgalmas tud lenni egy-egy külkereskedelmi, biológiai vagy éppen hittudományi szakszöveg. Nagyon sok új ismeretet szerzek ezáltal. Az angol nyelvet már kisiskolásként megszerettem, és talán azért tart még mindig ez a "szerelem", mert folyamatosan kutatod az új dolgokat, s így magad is fejlődsz. A folyamatos célkitűzést és az előrehaladást nagyon fontosnak tartom, minden területen.

Tea és süti. Hát igen,be kell valljam, édesszájú vagyok, ami nem mindig előny egy nőnek vagy egy sportolónak. Egyébként saját készítésű - nem csak a tea ;-) Lelkes amatőrnek tartom magam a konyhaművészet terén, érdekelnek az idegen konyhák ízvilágai is. A sütikkel kapcsolatban pedig: sok esetben fizetek sütiben a számítógépem vagy bringám javításáért :-)

A "maszek" gitárpengetőről sok minden eszembe jut. Elsőként párom és edzőm, Szász Viktor, még tőle kaptam. Egy nagyon értékes embert ismerhettem meg személyében. Habár magam gitározni sohasem tudtam, nagyon szeretem a gitárzenét, koncertekre is szívesen járok. 10 évesen viszont megtanultam zongorázni, s 3 évig rendszeresen koptattam az otthoni pianínónkat. Ennek egy billentyűje látta kárát... 18 éves koromig pedig tagja voltam az aktuális iskolai énekkarnak. Nagyon szeretek énekelni, de csak kórusban van merszem. Erre sajnos most nincsen időm, de talán majd egyszer...

A szobanövényekért való rajongás viszonylag új keletű: 2-3 évvel ezelőtt kezdődött. Kicsit megtanítanak odafigyelni másokra is; kikényszerítik, még ha nem is vagy "topon". És némelyikük nagyon sértődékeny tud ám lenni!

A macskák pedig egyenesen a gyengéim. Ezt a rajongást sajnos szemtelenül ki is használják saját céljaik elérésére. Vagy csak én vagyok túl vajszívű velük. Ez nem jó. Örülök, hogy kertes házban lakunk, így a 3 kandúrunknak is bőven jut terület.

Habár mostanában nem sok idő jut az olvasásra, klasszikus könyvmolynak tartom magam. Az abszolút kedvenceim: Szerb Antal, Kurt Vonnegut és Terry Pratchett. Sajnos már csak a legutóbbitól remélhetek új munkát. Habár teljesen különböző stílusban írnak, valahogy mindig rámutatnak arra, hogy mennyi jó dolog van ebben a világban, s hogy mivel kötelező, illetve mivel tilos túl sokat foglalkozni. Érdemes tőlük olvasni!

És ha olvasás, akkor filmek és mozi. Tévét nagyon ritkán nézek, de rendszeresen járunk moziba. A hollywoodi filmek nem igazán érdekelnek, annál inkább egy régi Truffaut vagy egy Almodóvar, Kusturica vagy elsőfilmes alkotása. Vagy egy jó kis magyar vígjáték, mint amilyen a Mázli.

Végül, de nem utolsósorban, szabadidőm nagy részét a sport teszi ki. 3 éve sportolok versenyszerűen, az alapokat, de a sport szeretetét mindenképp még az általános iskolai kézilabda-edzéseken szereztem meg. Elsősorban a hegyikerékpárhoz húz a szívem, de szívesen veszek részt triatlon és duatlon versenyeken (terepen is), álltam már rajthoz országúti mezőny és időfutam versenyeken, téli alapozásként pedig cyclocrossozok, téli triatlonozok.

Tulajdonképpen az X-Ionttal és kedves forgalmazó-gárdájával is egy versenyen, a 2007-es csesztvei eBike XCO kupafutamon ismerkedtem meg, amit tulajdonképpen az egyesületem, a Vitalitás SE szervezett. Ez volt talán a termékek debütálása is Magyarországon. Azóta rendszeres fogyasztója vagyok az AminoBCAA-nak, mely a regenerálódásom nagy segítője, illetve legújabb kedvencem az X-Oxygen, amitől a cyclocross versenyeken nem nehezülnek el olyan gyorsan a lábaim. :-)

Egyébként azért is nagyon jó sportrendezvényeken (számomra elsősorban sportversenyeken) részt venni, mert nagyon sok különleges emberrel ismerkedhetsz meg, jó barátságokat köthetsz. Egyfajta egészséges szemléletet is közvetít, mert a sport lehet igazán "menő", nem a cigi meg a fetrengés...

Az idei évem nagyon jól zártam: a magyar válogatott tagja lettem téli triatlon, duatlon, hegyikerékpáros maraton és cyclocross szakágakban, és képviselhettem országunkat 3 kontinensviadalon és egy világbajnokságon. Emellett Országos Bajnoki címet szereztem téli triatlon, hegyikerékpáros maraton, tereptriatlon és terepduatlon sportágakban.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Gondolom első olvasatra a fenti lajstrom vagy hihetetlenek hangzik, vagy pedig komolytalannak. Megnyugtatásképp állíthatom, igencsak kemény versenyek voltak, nem adták ingyen az érmeket. De azt is hozzá kell tennem, egy szerényebb, ám okosan összeépített kerékpáron tekertem, nagyon sok edzésmunka belefektetésével. Szorgalommal egy bizonyos szintig kompenzálható a technikai hátrány!

A montis vonulattal folytatva megemlíteném, hogy a Top Maraton sorozat összetett győzelme volt a legnagyobb meglepetés (a magam számára legalábbis), illetve az XCO kupasorozat győzelme. Az év elején még a dobogóra való felkapaszkodásról álmodoztam...

De nem szabad kifelejtenem azt a versenyt, ahol nem az éremszerzés volt a cél, hanem "csupán" két évnyi áhítozás - és természetesen kemény munka - után a célba érkezés: Ironman-távot teljesíteni Nagyatádon. A sok szép eredmény mellett azért tartom ezt az év koronájának, mert az az üzenete, hogy képes vagy rá, számodra sem lehetetlen. Azért mondom ezt, mert jómagam, aki két éve még 200 m-t is csak "strandmellben" tudtam leúszni, maratoni távot meg sohasem futottam (a 180 km bringáról meg nem is beszélve), szép időeredménnyel tudtam teljesíteni. Pedig akkor még hihetetlennek tűnt.

Egyébként ez a legjobb dolog a sportban: akaraterőt ad, nevel és örömet okoz, függetlenül attól, hogy milyen szinten űzöd. Akkor meg miért ülnél otthon?! ;-)